Városlőd
A Szent Mihály arkangyalról, a mennyei seregek vezéréről, a paradicsom védelmezőjéről elkeresztelt magas hegygerincekkel övezett völgyet a Bakony nyugati lábánál, az északi és déli vonulat találkozásánál már a Krisztus előtti korban lakták emberek.
A falu északi szélén hirtelen kiemelkedő erdőrész a titokzatos árpádkori Hölgykő várát rejti, melynek urai fegyveres fosztogatásaikkal évszázadokig rettegésben tartották a vidéket. A rabló lovagokat üldözőik soha nem tudták nyakon csípni, mert a gonosztevők a várból egy titkos alagúton át közelítették meg az áldozatul kiszemelt falvakat.
Így hát Nagy Lajos király – megelégelve a várkapitányok fosztogatásait – leromboltatta a jobb sorsra érdemes várat, hogy köveiből a völgyben monostort építsenek a néma kartauzi szerzetesek. E kolostorból a kartauzi rend egyik legszebb, leghatalmasabb és leggazdagabb központja lett. Négy vármegyére kiterjedő birtokokkal bírtak és hírnevét csak tetézte, hogy Mátyás király és Beatrix királyné kíséretükkel 1480. január 25-én, Pálforduláskor látogatást tett a lövöldi néma szerzeteseknél. E kolostor egyik csöndes cellájában írta meg Kartauzi Névtelen, egy ismeretlen magyar barát a késői középkor legjelentősebb magyar irodalmi művét, egy prédikáció és legendagyűjteményt, mely a Lövöldi (vagy felfedezőjéről Érdy) kódexben lelhető fel.
„Szent magamba szállással töprengtem el azon, hogy míg más nyelveken beszélő népeknek többnyire teljes anyanyelvre fordított Bibliájuk van – gondoljunk csak a németre, csehre, franciára, vagy itt a közelünkben a szláv nyelvre…, addig a mi műveletlen és faragatlan magyar népünket nem harmatozta be ilyen kegyelem, hogy akárcsak vázlatok formájában is effajta érdemekkel dicsekedhessék…” -n Kartauzi Névtelen
A kolostort a törökök elpusztították, de évszázadok óta él egy legenda arról, hogy a kolostor szerzetesei a törökök elől menekülve mesés vagyonukat a környéken elásták, és egy szerzetest bíztak meg a kincs őrzésével. 1919-ben, az erdei vasút építése idején három városlődi munkás sok éjen át járta a környéket és titokban reggelig szorgalmasan ásva keresték az eltűnt kincset, míg csak egyik éjjel az egyik bokor mögül elő nem lépett a kincsőrző barát. A találkozástól a városlődi kincskeresők igencsak megijedtek, és hazáig szaladva felhagytak az éjjeli kalandozásokkal. Csak évekkel később derült ki, hogy a kincskeresőket egy cimborájuk tréfálta meg szerzetesi ruhában, tettét azonban sokáig nem merte elárulni, mert félt a pórul járt társak haragjától.
A kolostor helyén épült fel az újra benépesült Városlőd temploma az 1700-as években. A környékre ekkor érkeztek német telepesek, akiknek vendégszerető utódai ma is lakják Városlődöt.
Az itt lakók gazdag kézműves kultúrát hoztak magukkal az óhazából, üveghutát, majd később fazekasműhelyt alapítottak, mely műhely a XIX. században országos hírűvé tette Városlődöt. De ez már egy másik történet, melynek főszereplői Iglauer István és elődei.